Önbizalom tréning

Egész napos önbizalom tréninget tartunk november 6-án, vasárnap, Perényi Andrea kolléganőmmel. Egy nap az önbizalma helyreállításáért, megerősítéséért, szórakoztató formában és társaságban. A keretet mi hozzuk, a tartalmat a résztvevők adjátok hozzá a programhoz, így garantáltan mindenki olyan élményeket és válaszokat visz haza magával a nap végén, amelyekre valóban szüksége volt.

A tréningen konkrét eszközöket tanulunk önmagunk motiválására, érzelmeink kordában tartására, megismerkedünk a boldogságkutatások legizgalmasabb eredményeivel, belenézünk a varázstükörbe, feltérképezzük életkerekünket és megalkotjuk erőforrás szelencénket. Mindeközben tapasztalatokat és véleményeket cserélünk egymással, értékes visszajelzéseket adunk és kapunk, s mindezt elfogadó, egymásra nyitott légkörben valósítjuk meg.

Lépjen ki önmaga árnyékából és nézze meg, mire képes, ha mer nagyot álmodni!

A tréningre előzetes jelentkezés szükséges, melyet ezen a linken tehet meg: https://goo.gl/forms/oCQNfFjhDKdOUUuD3

Vagy érdeklődjön e-mailen a szabad helyekről: emailÁrak és további információ: http://enkozpont.hu/treningek/aktualis-treningek/enbizalom-trening/

Hősök Tere workshop Zimbardo professzorral

Ma délután a Hősök Tere Kezdeményezés és a híres szociálpszichológus, Philip Zimbardo workshopján fogok csoportot vezetni. A Hősök Tere civil szerveződés a társadalmi közöny ellen.  Önkéntesei azért dolgoznak, hogy Magyarországon társadalmi norma legyen az együttérzés, és az, hogy teszünk egymásért. Ezért támogatom én is őket jelenlétemmel és munkámmal idén január óta.

Philip Zimbardo neve a stanfordi börtönkísérlet óta nagyjából mindenkinek ismerősen cseng. Ő volt az, aki rávilágított, jó emberek is tehetnek, tesznek rossz dolgokat. Meglepően könnyen, ráadásul. És ő volt az is, aki felismerte, hogy ez legtöbbünknél nem belülről fakad, hanem a környezet hat ránk zsibbasztóan. Majd kutatni kezdte, hogyan fordítható meg mindez, és válhatnak hétköznapi emberekből hétköznapi hősök.

A mai workshopon eddigi kutatói munkásságának mérföldköveiről fog mesélni nekünk. Mindezt saját bőrünkön is kipróbáljuk majd, kisebb gyakorlatokon keresztül. Izgalmas délutánnak nézünk elébe!

Legutóbb a Hösök Tere I. Alumni Találkozó megszervezése és lebonyolítása kapcsán találkoztam Zimbardo professzorral, akivel volt szerencsém egy hetes budapesti tartózkodása alatt többször is beszélgetni. Végig az volt a benyomásom róla, hogy energiakészlete kiapadhatatlan, és belső motorja a világ végéig is elvinné őt. Maradandó élmény ilyen emberrel találkozni, ráadásul egyből kettővel is, hiszen Orosz Györgyit, a Hősök Tere vezetőjét hasonló belső motor működteti. Ragadjátok meg a lehetőséget, és találkozzatok velük személyesen, amikor tehetitek!

img_20160601_205637

HVG Állásbörze

Intenzív két nap áll mögöttem, melyet a HVG Állásbörze karrier tanácsadójaként töltöttem a SYMA Rendezvényközpontban. Inspiráló volt csupa olyan emberrel beszélgetni, akik tudatosan tesznek azért, hogy pályamódosításuk, álláskeresésük minél gördülékenyebben menjen, s minél jobban ki tudják aknázni speciális érdeklődési területeik, elsajátított képességeik, személyiségbeli jellemzőik adta lehetőségeiket. Fontos, hogy ne kössünk kompromisszumot olyan helyzetekben, amelyekből többet is ki tudnánk hozni.

Köszönöm a meghívást, köszönöm az élményt!

img_6494

Munkahelyi stressz előadás

Szeptember közepén a Citi Bank ifjú titánjainak tartottam előadást a munkahelyi stresszről, angol nyelven. Fantasztikusan aktív és érdeklődő közönséggel találtam szemben magam, így az angol nyelv, a tömeg és a szereplés miatt a testemben fellépő stresszállapotot sikerült céljaim – hogy izgalmas előadást tartsak! – szolgálatába állítanom. Lebilincselő élmény volt két, párhuzamos csatornán figyelni ugyanazt a műsort, hiszen amiről a közönséggel beszélgettünk, ugyanazt élő egyenesben közvetítette a testem is. Kell ennél jobb illusztráció a tartalomhoz? A stressz nemcsak hátráltatni és rombolni tud, de jobb eredményekre, változásra, fejlődésre is késztet! Csak meg kell tanulnunk előnyünkre fordítani azt a hatalmas energiatöbbletet, amit testünkben létrehoz. Ehhez pedig újra kell kereteznünk gondolatban a bennünk zajló folyamatokat.

Kiváló összefoglalóval a téma szakértője, Kelly McGonigal mesél minderről az alábbi videóban, ami itt nézhető meg.

img_0438

Ingyenes karrier tanácsadás a HVG Állásbörzén

Ingyenes karrier tanácsadással várom a munkaerőpiac tapasztaltabb szereplőit az őszi HVG Állásbörzén, október 5-6.-án, a SYMA Rendezvényközpontban.

A “Több éve a munkaerőpiacon, élhetnék-e új lehetőségekkel?” téma elsősorban azokat célozza, akik megrekedtek jelenlegi munkahelyükön vagy szakmájukban, nem tudják, merre haladjanak tovább, mik a lehetőségeik, csak azt érzik, hogy a jelenlegi állapot nem tartható tovább, új irányba kell indulniuk. A 30 perces kétszemélyes beszélgetés segíthet körvonalazni a jelenlegi helyzetettel kapcsolatos főbb problémákat és a lehetséges kivezető utakat. Tapasztalatom szerint már egy ilyen rövid beszélgetés is új szempontokat, kérdéseket vethet fel, melyek támpontul szolgálnak a további, önállóan megtett lépésekhez.

Október 5-én délelőtt, illetve 6-án délután velem beszélgethettek, a fennmaradó időben pedig Novák Gréta kreatív coach áll a rendelkezésetekre egy-egy izgalmas beszélgetés erejéig.

A tanácsadásra már megnyitották a regisztrációt, a helyekre előzetesen lehet jelentkezni, ide kattintva.

lookingforajob

 

Felelős internethasználat kamaszkorban

A Meixner Általános Iskolában tartottam előadást a kamaszok felügyelet nélküli internetezésének veszélyeiről, és ezek kivédésére, megelőzésére javasolt megoldási ötletekről, felső tagozatosok szüleinek.

A Z generáció most kamaszodó tagjai a digitális világban teljes otthonossággal mozognak – hiszen beleszülettek -, szakértői a legújabb technológiáknak, eszközöknek, sokszor szüleiket felülmúlva. Ám személyiségük érettsége még elmarad a technikai tudás mögött, s ez számos veszélyhelyzetet hordoz magában. Készségszinten használják az eszközöket, szoftvereket, párhuzamosan öt ablakban csetelnek, képet posztolnak, kommentelnek, videóznak, honlapot szerkesztenek, s mindeközben beletörik a bicskájuk az internet kínálta korlátlan szabadságba. Ugyanis azt még nem értik teljesen, milyen következményekkel járhatnak tetteik, mihez van joguk, és mihez nincs, mivel vágják saját maguk alatt a fát, vagy mivel veszélyeztetik saját és családjuk biztonságát. Nem számolnak azzal, hogy amit feltöltenek az internetre, az ettől kezdve önálló életre kel, semmilyen befolyásuk nem lesz rá, hogy ki és mire fogja felhasználni, legyen szó információról, képről, vagy videóról. Sajnos nem egy olyan történettel találkozom, amikor kortársak vagy felnőttek visszaélnek a feltöltött tartalmakkal, és internetes zaklatás (cyberbullying) alapjául használják fel.

53219190541-computer-support-tech-beware-techsupportscam

Komoly veszélyt jelent a kamaszokra a virtuális világ, ami könnyen beszippant felnőtteket is, nemhogy kialakulatlan személyiségű, elfogadásra és valahova tartozásra vágyó kamaszokat. A virtuális világban akárkivé válhatunk, majd percek múlva teljesen mások is lehetünk: a kísérletezésnek semmi és senki nem szab határt. Nagyon csábító lehetőség ez egy szárnyait próbálgató kamasznak. De hamis térben keresi önmagát, megspórolva a való élet “szociális buktatóit”, s ez idővel csúnyán visszaüt.

Szülőként sok mindent tehetünk, a teljes pánik és a homokba dugott fej végpontjai között húzódó spektrumon bármilyen hozzáállást felvehetünk. De lássuk be, nem lehetünk mindig gyermekünk sarkában, nem ellenőrizhetjük minden lépését, nem hozhatunk meg helyette minden döntést. Helyesebb tehát, ha megtanítjuk halászni: beszélgessünk vele, milyen veszélyektől féltjük, mire figyeljen, miket gondoljon át, mielőtt bármilyen akcióba vagy interakcióba bonyolódik az interneten. A beszélgetés beszélgetés legyen, kérdésekkel, véleményekkel tarkítva, semmiképp se monológ. Legyünk kíváncsiak az ő oldalára is, mit miért tesz, milyen gondolatai, félelmei vagy örömei kötődnek a témához. Szabjunk neki kereteket az internethasználattal kapcsolatban, hasonlóan élete többi területéhez, hiszen semmire sincs akkora szüksége egy kamasznak, mint keretekre (ami ellen lázadhat, s ami egyben vonatkoztatási rendszert is ad számára). Ugyanakkor biztosítsuk róla, hogy bármilyen kérdéssel vagy problémával fordulhat hozzánk – és forduljon is, mert aki nem kér, az lehet, hogy nem is kap segítséget.

577048347533-4738-wallpapers-wallpaper

Ingyenes személyi tanácsadónk: a haragunk

Minden bölcs ember tudja, hogy a harag, a düh rossz tanácsadó, nem szabad az agyunkat hirtelen elöntő vér szavára hallgatnunk. Tessék megnyugodni, majd hideg fejjel reagálni a problémára. Szép gondolatok, tessék megfogadni! És most beszélgessünk a harag egy másik oldaláról, azokról az esetekről, amikor hasznunkra válik, ha felmegy bennünk kicsit a pumpa.

A dühös ember ugyanis képes valamire, amire egy szomorú ember például nem: megvédeni az érdekeit. A harag bizonyos esetekben ébresztően hat ránk: mi a fészkes fenét keresek még mindig ezen a munkahelyen, ahol semmibe vesznek? Mi a csudának loholok olyan férfi után, aki nem engem akar? Miért fáradozok a szüleimnek való megfelelésen, ha úgysem lehet megfelelni nekik? A dühös emberből előbukkanhatnak régen eltemetett gondolatok, érzések, melyeket, igen bölcs, ha nem zúdít egyből a világra, ám elkezd ezekkel foglalkozni magában. Emésztgeti, mik ezek az érzések, honnan eredhetnek, mit lehet kezdeni velük. A negatív érzelmi töltetű állapotban feltört feltehetően negatív érzéseit így szépen újrahasznosíthatja, átkeretezheti nyugodtabb gondolati körülmények között, ebből nyerve energiát a változtatáshoz. A dühös állapot kiválóan alkalmas arra, hogy határozott NEM-et fogalmazzunk meg magunkban az adott helyzetre, például:

  • nem maradok tovább ezen a pályán/munkahelyen
  • nem engedem többet kihasználni magam
  • nem ragadok bele ebbe a haldokló párkapcsolatba
  • nem engedem többet, hogy a szüleim irányítsanak

A gondolat, az érzés megfogant, raktározzuk el, s ezt kell később újraértékelni hideg fejjel.

  • mekkora horderejű a probléma, érdemes tényleg foglalkozni vele?
  • reális a reakcióm?
  • visszatérő problémáról van szó?
  • az én feladatom foglalkozni vele?
  • mi a környezetem véleménye erről?

Önelemző algoritmusaink lefutása után továbbléphetünk a megoldás irányába, és elkezdhetünk azon gondolkodni, mit tehetünk új keletű felismerésünkkel. Sokszor előfordul, hogy ez az érzelmi töltet ad lökést ahhoz, hogy tovább tudjunk lendülni egy holtponton aktuális problémánkkal kapcsolatban. Kell ez a düh ahhoz, hogy szétszakítsa a gúzsba kötött ember nehezékeit.

Végül lássunk egy konkrét példát, amelyet a düh inspirált, majd a józan ész vitt véghez:

“A munkahelyemen az új vezetőség értékeivel, vezetési elveivel képtelen voltam azonosulni. A mindennapi idegeskedés, felháborodás, amit tetteikkel, reakcióikkal kiváltottak belőlem egy ponton túl arra késztetett, hogy felmondjak, és a saját lábamra álljak. Azóta kiegyensúlyozott, sikeres vállalkozó vált belőlem, amihez sosem lett volna elég bátorságom, ha nem idegesítenek fel annyira a főnökeim annak idején.”

D5G7BYTCRK

Haladás előre, hátra

A sikeres előrehaladás, a jó teljesítmény Önnél is további sikereket szül? Nos, akkor a ritka kivételek közé tartozik. Ugyanis a kutatások szerint a haladásunkra való fókuszálás nagyon más irányba terelhet minket, mint szeretnénk, és a legjobb, hogy mindez fel sem tűnik.

Céljaink megvalósításának irányába tett lépéseink, a haladás jól eső érzése, a tudat, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak, fantasztikus érzés. Büszkeség járja át testünket, lelkünket, valahányszor haladásunkkal szembesülünk. Gratulálunk önmagunknak: hű, de klasszul csináltad, öreg harcos! A részsikerünk felett érzett öröm annyira megrészegít, hogy sokszor észre sem vesszük, és pont ennek hatására veszünk céljainkkal ellentétes irányt. Furcsa, hiszen azt gondolnánk, hogy teljesítményünk hatására még nagyobb motivációt nyerünk a további munkához. Az esetek nagyobbik részében ez mégsem így történik. A fogyókúrázó egy kiadós edzés után könnyebben enged meg magának egy kis nyalánkságot, hiszen megdolgozott érte, nem? A szakdolgozatíró fiatal, aki délelőtt teljesíti az önmagára kirótt feladatmennyiséget, délután bűntudat nélkül szavaz meg magának néhány órácska lazítást, vagy egy kimenős estét. Hű, de gálánsak vagyunk önmagunkkal!

Ayelet Fishbach, amerikai pszichológusprofesszor és csapata izgalmas kísérlettel mutatta ki, hogy sokszor a céljaink felé tett egy lépés valójában két lépés hátrafelé. Nézzük a kísérletet: fogyókúrázókat arra emlékeztettek, hogy milyen sokat haladtak ideális testsúlyuk felé, majd gratulációjuk jeléül megkínálták őket almával vagy csokiszelettel. Az önmagukat ünneplő életmódváltók 85%-a a csokiszeletet választotta a dicséret után, míg azok a fogyókúrázók, akiket nem emlékeztettek sikerükre, csak 58%-ban tettek ugyanígy. Vizsgára készülő egyetemistákkal is elvégeztek egy hasonló kísérletet, melyben a tanulásban elért haladást jelezték vissza a fiataloknak, akik ennek hatására jóval nagyobb százalékban jutalmazták meg magukat egy kis sörpingpongozással a barátokkal aznap este.

Azt hiszem, ha jobban belegondolunk, mindez összecseng saját tapasztalatainkkal is. A munka után jöjjön a jól megérdemelt pihenés – sokan osztjuk ezt az életfilozófiát. Még ha ezzel saját magunk alatt vágjuk is a fát bizonyos esetekben.

Ahogy Kelly McGonigal, amerikai egészségpszichológus mondja, a haladásra való összpontosítás valójában megakadályozza a sikerünket. Megakadályozza, abban az esetben, ha mindennek örömére erkölcsi felhatalmazást adunk magunknak a rosszalkodásra, a kísértésnek való büntetlen “megadom magam”-nak. Ekkor a hosszú távú céljainkat ideiglenesen félretesszük, és előtérbe engedjük az elnyomott ösztönös vágyunkat az azonnali kielégülések irányába. Erőfeszítéseink kárpótlásaként elindulunk kicsit az ellenkező irányba. Ennél a pontnál vesszük ki a hűtőből este 10-kor a csoki torta szeletet, vagy hagyunk ki egy edzést az előző napi sikereink jutalmaként.

De mégsem tesz mindenki így. A haladás tudata ugyanis előre is hajthat, sőt további motivációt is nyerhetünk belőle. A két merőben különböző hatás – csodák csodájára – csupán nézőpont kérdése! Ha tetteinket céljaink melletti elköteleződésünk jeleként értelmezzük, az hatalmas plusz energiával lát el minket a folytatáshoz. Ez ugyanis annak bizonyítéka, hogy mennyire fontos nekem az, amit elhatároztam (“megtettem, mert meg akartam tenni”). Annyira fontos, hogy még többet kell tennem érte.

Leegyszerűsítve, tehát, nem mindegy, hogy azt kérdezzük magunktól:

Mennyit haladtam ma a céljaim felé?

vagy pedig azt, hogy:

Miért dolgoztam ma is a céljaim eléréséért?

Előbbi esetben nagyobb valószínűséggel csábulunk el a céljainkkal ellentétes viselkedésre (“megtettem, szuper, most olyat csinálok, amihez kedvem is van”), míg az elköteleződés irányából közelítő kérdés nem növeli meg az ellentétes viselkedés vonzerejét. Sőt, a “megérdemelt” dologból “veszélyes” dolog lesz. Ez szín tiszta pszichológia.

Azonban az önjutalmazás és a lazítás nem ördögtől való dolog, sőt, hasznos és fontos része életünknek.  Ám nem jelent szükségképpen céljainkkal ellentétes viselkedést! A gond ott van, ha a legfőbb jutalom a céljaink alóli igazolt hiányzás. Legyen szemünk arra, ha a hosszú távú terveink megvalósításáért tett erőfeszítéseink szívesség számba mennek nálunk, melyekért ellenértéket kell felrónunk magunknak. Itt még van dolgunk az elköteleződésünk átértékelésével.


Olvasnivaló: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.

celok

Őszi tréningek

A nyarat testi-lelki felfrissülésre, szakmai tárhelybővítésre, eszközfrissítésre használva szeptembertől új tréningekkel várjuk az érdeklődőket Perényi Andrea kolléganőmmel. Önbizalom-fejlesztés, stresszkezelés és életszerepváltás témák biztosan ott lesznek a szeptemberi-októberi kínálatban, a paletta többi eleme egyelőre maradjon meglepetés. Időpontokkal, tréningleírásokkal hamarosan jelentkezünk!

Részletek a tréningekről az alábbi honlapon: ÉnKözPont

Training-Improve

Akaraterő-torna

Majdnem minden történet hátterében, amit hallok, problémaként előbukkan az akaraterő gyengesége. Mindenkinél másképp jelenik meg, van, aki a tanulást tolja maga előtt, más a párkapcsolati problémáival nem tud leszámolni, és akad olyan is, aki az időrabló tevékenységein képtelen úrrá lenni. “Lusta vagyok”, “nincs elég kitartásom”, “kevés vagyok ehhez” – hangzanak a különféle kifogások. De tulajdonképpen mi is az akaraterő és mitől függ, hogy kinek mennyi jut belőle?

Akaraterőre ahhoz lesz szükségem, hogy uraljam saját cselekedeteimet, akár a környezeti feltételek ellenére is. Hogy le tudjam tenni a megkezdett tábla csokit, hogy elmenjek a betervezett edzésre, hogy nemet mondjak a boldogtalan kapcsolatomra, hogy felkeljek az ébresztőóra csilingelésére, vagy hogy abbahagyjam a telefonom nyomkodását. Magyarul, ellen tudjak állni a csábításnak: az azonnali jutalommal kecsegtető, vagy a kényelmetlenség megúszását ígérő helyzetnek. Az akaraterő az önuralomról, önszabályozásról szól, olyan képesség, ami biológiai alapokkal rendelkezik. Valójában agyunk ősibb és fejlettebb területei vetélkednek ilyenkor egymással, s a viselkedés (harapok-e még egyet a csokiból vagy leteszem) egyben maga a csata eredménye is.

  • Mire van szükségünk ahhoz, hogy működjön az akaraterőnk?

Legfőképp világos célokra és energiára. Ha a céljaink nincsenek körülhatárolva és ha lemerült akkumulátorral próbáljuk beindítani a motort, vállalkozásunk dugába fog dőlni.

Előbb nézzük a célokat. Mondjuk, hogy szeretnék kevesebb édességet enni és többet mozogni. Ez önmagában nem cél, hanem eszköz. Cél lehet, hogy csinosabb legyek, hogy egészségesebb testben akarok élni, vagy társat szeretnék találni magamnak, stb. Fontos letisztázni, mi a végcélom, és ahhoz személy szerint én milyen úton tudok eljutni. Nagy motiváló erőt nyerhetek mindebből, és felesleges köröket fogok megspórolni.

Másfelől az akaraterőhöz energiára is szükségünk van. Nagyon sokan itt csúsznak meg, mert nem veszik figyelembe, hogy üres tankkal próbálnak előbbre jutni. Energiakészletünket testünk és lelkünk irányából is meg kell vizsgálnunk, mert több helyen tud elfolyni az energia. Testi értelemben evidenciának hangzik, mégis újból és újból emlékeztetnünk kell magunkat rá: kialvatlan, éhes, beteg ember nem képes hegyeket megmozgatni. Ha testi szükségleteink nincsenek kielégítve, a magasztos célok aktuálisan bárkit hidegen hagynának. Figyeljünk oda étkezésünkre, alvásigényünkre, testi állapotunkra, ezzel megteremtve az alapot a munkához. Gigászi küzdelem lesz lemerült energiatartalékokkal csatába indulni!

Rengeteg energiát visz el a stresszállapot is. Ne csodálkozzunk, ha feszült munkanapok után nem füllik a fogunk további erőfeszítésekhez. Azon se lepődjünk meg, ha rossz hangulatban könnyebben engedünk a kísértésnek. Agyunk ilyen esetekben jutalomkereső üzemmódba kapcsol, így próbálja kompenzálni, regenerálni a fáradt testet és elmét.

Gondolkodási csapdahelyzet miatt is gyengülhet akaraterőnk. Aki élete bizonyos területén az akaraterő mintapéldánya, más területein könnyebben ad felmentést magának az erőfeszítések alól, illetve komolyabb kilengéseket is megenged magának. Sikeres üzletember hatalmas hordó hassal, kiváló sportoló szélsőséges szexuális viselkedéssel, vagy ambiciózus egyetemista lappangó alkohol problémákkal – az erkölcsi felhatalmazás vakfoltokat eredményez.

  • Hogyan juthatok egyről a kettőre?

Akaraterőnk olyan, mint az izom. Ha nem használjuk, elsorvad, ám rendszeres tornáztatással formában tartható, sőt fejleszthető. A kifogásokat tehát nyugodtan söpörjük félre!

Kezdjük kis lépésekkel, tűzzünk ki résztávokat, és azok megvalósításánál veregessük szépen hátba magunkat. Álljunk meg egy pillanatra és ismerjük el az erőfeszítéseink szubjektív nagyságát! Ezzel tudjuk megerősíteni akaraterőnk működését, és kedvet csinálni önmagunknak a folytatáshoz. Senki nem tudja a karosszékből felállva megmászni a Mount Everestet. Az irreális célkitűzéseket cseréljük reális, elérhető célokra és alcélokra!

Akaraterőnket több fronton is edzhetjük, kezdjük olyan területtel, ahol látványos eredményeket tudunk elérni. Az egyik területen (pl. sportban) működésbe hozott akaraterőnk élményét kiválóan át tudjuk emelni más területeinkre is (pl. karrier). A titok az apró de rendszeres gyakorlásban, és önmagunk ismeretében van. Hiszen ha ismerjük a csapdáinkat, ki is tudjuk kerülni őket.

Olvasnivaló: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.

Sunset Over Mount Everest, Sagarmatha NP, Nepal