Majdnem minden történet hátterében, amit hallok, problémaként előbukkan az akaraterő gyengesége. Mindenkinél másképp jelenik meg, van, aki a tanulást tolja maga előtt, más a párkapcsolati problémáival nem tud leszámolni, és akad olyan is, aki az időrabló tevékenységein képtelen úrrá lenni. “Lusta vagyok”, “nincs elég kitartásom”, “kevés vagyok ehhez” – hangzanak a különféle kifogások. De tulajdonképpen mi is az akaraterő és mitől függ, hogy kinek mennyi jut belőle?

Akaraterőre ahhoz lesz szükségem, hogy uraljam saját cselekedeteimet, akár a környezeti feltételek ellenére is. Hogy le tudjam tenni a megkezdett tábla csokit, hogy elmenjek a betervezett edzésre, hogy nemet mondjak a boldogtalan kapcsolatomra, hogy felkeljek az ébresztőóra csilingelésére, vagy hogy abbahagyjam a telefonom nyomkodását. Magyarul, ellen tudjak állni a csábításnak: az azonnali jutalommal kecsegtető, vagy a kényelmetlenség megúszását ígérő helyzetnek. Az akaraterő az önuralomról, önszabályozásról szól, olyan képesség, ami biológiai alapokkal rendelkezik. Valójában agyunk ősibb és fejlettebb területei vetélkednek ilyenkor egymással, s a viselkedés (harapok-e még egyet a csokiból vagy leteszem) egyben maga a csata eredménye is.

• Mire van szükségünk ahhoz, hogy működjön az akaraterőnk?

Legfőképp világos célokra és energiára. Ha a céljaink nincsenek körülhatárolva és ha lemerült akkumulátorral próbáljuk beindítani a motort, vállalkozásunk dugába fog dőlni.

Előbb nézzük a célokat. Mondjuk, hogy szeretnék kevesebb édességet enni és többet mozogni. Ez önmagában nem cél, hanem eszköz. Cél lehet, hogy csinosabb legyek, hogy egészségesebb testben akarok élni, vagy társat szeretnék találni magamnak, stb. Fontos letisztázni, mi a végcélom, és ahhoz személy szerint én milyen úton tudok eljutni. Nagy motiváló erőt nyerhetek mindebből, és felesleges köröket fogok megspórolni.

Másfelől az akaraterőhöz energiára is szükségünk van. Nagyon sokan itt csúsznak meg, mert nem veszik figyelembe, hogy üres tankkal próbálnak előbbre jutni. Energiakészletünket testünk és lelkünk irányából is meg kell vizsgálnunk, mert több helyen tud elfolyni az energia. Testi értelemben evidenciának hangzik, mégis újból és újból emlékeztetnünk kell magunkat rá: kialvatlan, éhes, beteg ember nem képes hegyeket megmozgatni. Ha testi szükségleteink nincsenek kielégítve, a magasztos célok aktuálisan bárkit hidegen hagynának. Figyeljünk oda étkezésünkre, alvásigényünkre, testi állapotunkra, ezzel megteremtve az alapot a munkához. Gigászi küzdelem lesz lemerült energiatartalékokkal csatába indulni!

Rengeteg energiát visz el a stresszállapot is. Ne csodálkozzunk, ha feszült munkanapok után nem füllik a fogunk további erőfeszítésekhez. Azon se lepődjünk meg, ha rossz hangulatban könnyebben engedünk a kísértésnek. Agyunk ilyen esetekben jutalomkereső üzemmódba kapcsol, így próbálja kompenzálni, regenerálni a fáradt testet és elmét.

Gondolkodási csapdahelyzet miatt is gyengülhet akaraterőnk. Aki élete bizonyos területén az akaraterő mintapéldánya, más területein könnyebben ad felmentést magának az erőfeszítések alól, illetve komolyabb kilengéseket is megenged magának. Sikeres üzletember hatalmas hordó hassal, kiváló sportoló szélsőséges szexuális viselkedéssel, vagy ambiciózus egyetemista lappangó alkohol problémákkal – az erkölcsi felhatalmazás vakfoltokat eredményez.

• Hogyan juthatok egyről a kettőre?

Akaraterőnk olyan, mint az izom. Ha nem használjuk, elsorvad, ám rendszeres tornáztatással formában tartható, sőt fejleszthető. A kifogásokat tehát nyugodtan söpörjük félre!

Kezdjük kis lépésekkel, tűzzünk ki résztávokat, és azok megvalósításánál veregessük szépen hátba magunkat. Álljunk meg egy pillanatra és ismerjük el az erőfeszítéseink szubjektív nagyságát! Ezzel tudjuk megerősíteni akaraterőnk működését, és kedvet csinálni önmagunknak a folytatáshoz. Senki nem tudja a karosszékből felállva megmászni a Mount Everestet. Az irreális célkitűzéseket cseréljük reális, elérhető célokra és alcélokra!

Akaraterőnket több fronton is edzhetjük, kezdjük olyan területtel, ahol látványos eredményeket tudunk elérni. Az egyik területen (pl. sportban) működésbe hozott akaraterőnk élményét kiválóan át tudjuk emelni más területeinkre is (pl. karrier). A titok az apró de rendszeres gyakorlásban, és önmagunk ismeretében van. Hiszen ha ismerjük a csapdáinkat, ki is tudjuk kerülni őket.

Olvasnivaló: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.