Mi fán terem a Szakítási napló?

Egy napló, ami egyben könyv is. Az írás és a tudatosítás erejét használja, s közben információkkal is ellát az éppen megélt időszakhoz kapcsolódóan. Teljes mértékben interaktív: az olvasó felhasználó is egyben, az ő munkája által válik teljessé, és egyedivé a kötet. Ez a Szakítási napló. Segít átvészelni a legnehezebb időszakot.

Első ránézésre könyv, második pillantásra már naplónak tűnik (a címe legalábbis erről árulkodik). Új, kevert műfajban íródott ez az interaktív, önsegítő naplókönyv. A célja a naplótechnika áldásos hatásainak eljuttatása azokhoz, akik érzékenyek saját érzelmi világukra, jól rálátnak belső történéseikre, illetve olyanokhoz is, akik nehezen bánnak érzelmeikkel, de a szenvedésből bőven kijut nekik is. A könyv nem lineáris felépítésű, lapozni kell benne a napló és a könyv részek között, annak megfelelően, hogy aznap éppen milyen szakaszát éljük meg a veszteségfeldolgozás folyamatának. Ennek megbecsléséhez arra van szükségünk, hogy nyomon kövessük domináns érzéseinket és gondolatainkat. Mindehhez pedig segítséget nyújt a könyv végén lévő Érzelemtérkép, rengeteg pozitív és negatív érzelem felsorolásával.

NaplóA szakítás olyan veszteségélmény, ami gyászmunkát vált ki belőlünk. Ha belegondolunk, ez teljesen természetes folyamat, hiszen valóban elveszítettünk számos dolgot, ami az életünk szerves része volt. A társunk, szerelmünk mellett például le kell mondanunk a közös jövő képéről, el kell engednünk a valakihez tartozás érzését, lehetséges, hogy egyben a legjobb barátunkat is elveszítjük, illetve a hozzá kötődő emberekkel (család, barátok) is rendszerint megszakad a kapcsolat. Néhány példa, amelyek mellett rengeteg mást is elveszíthettünk a kapcsolatunk felbomlásával. Mindez különböző érzéseket válthat ki belőlünk. Érezhetjük úgy, mintha csak egy rossz álomban lennénk, s el sem hisszük, hogy mindez tényleg megtörténik velünk. Átjárhat a düh, harag érzése, akár magunkkal, akár volt párunkkal szemben. Elfoghat a kétségbeesés, hogy visszafordítható-e mindez, s ha nem, mi lesz akkor velünk? Letaglózhat a rossz kedv, a bezárkózottság, visszahúzhatjuk csápjainkat a társas életünk tereiből. Végül elindulhatunk az elfogadás irányába, szembenézve a veszteségekkel, utat nyitva az új lehetőségeknek és az építkezés, fejlődés, megerősödés szakaszának.

SzakaszokA Szakítási naplóban nyomon követhetjük, min megyünk keresztül. Az érzések, gondolatok rögzítése fontos ahhoz, hogy tudatosítsuk a jelenünket, és hogy lekövethessük a változásokat. Ezek az érzések ugyanis ahogy jöttek, úgy el is illannak, észrevétlenül. Nem ám akkor, ha írásos bizonyítékokat hagyunk hátra létezésükről! Így válik szembetűnővé, hogy akár egy hónappal a szakítás után már lehetnek más minőségű rossz érzéseink, felfedezhetünk enyhülést, megjelenhetnek átmeneti pozitív érzéseink is. Fontos látni a haladást, mert egyébként egy helyben toporgásnak tűnhetnek hónapok, évek.

A napló rendszeres töltögetése (nem muszáj minden nap) önmagában is megkönnyebbüléssel jár. Kiadhatjuk magunkból a gondolatainkat, érzéseinket anélkül, hogy ezzel bárkit terhelnénk, vagy ítélkező pillantásokat kapnánk. Leírhatjuk akár pontosan ugyanazokat a dolgokat napokon, heteken keresztül, senki nem fog szólni érte. Szimbolikusan kitesszük a fejünkből a papírra az érzéseinket, megfogalmazzuk elhatározásainkat, új célokat, terveket szövögetünk, s ez mind a történtek feldolgozásának irányába hat. Azt is nagyon jó látni, hogy egy bizonyos kérdésről – például a véget ért kapcsolatunk jó és rossz oldalairól – miként gondolkodtunk korábban, a szakítás friss élményével, s hogyan változtak a gondolataink azóta. Az írást pedig vezetett kérdések szervezik, kapaszkodót nyújtva a gondolataink szavakba öntéséhez. A naplóbejegyzések végén ráadásként minden alkalommal kapunk egy aznapra szóló feladatot. Például kell tennünk egy elhatározást, össze kell gyűjtenünk a gyermekkorunkban örömet okozó dolgokat, levelet kell írnunk jövőbeni énünknek, vagy kik kell próbálnunk egy alkotó tevékenységet (amihez ötleteket is kapunk).

NaplóA naplóírás után minden alkalommal hátra kell lapoznunk ahhoz a fejezethez, ami az éppen aktuális veszteségfeldolgozási szakaszról szól, s el kell olvasnunk belőle egy részt. A folyó szöveget kis tudományos kitekintések, tippek, és személyes történetek tarkítják. Ezeket újra is olvashatjuk, hiszen az ismétlődés elmélyíti a tudásunkat, s időről-időre új gondolataink támadhatnak ugyanarról a szövegrészről. A fejezetek végén az adott szakaszhoz kötődően film és könyvajánlók is vannak.

KönyvA könyv naplórésze 2-3 hónap lekövetésére ad teret, rendszeres töltögetés mellett. Ez az idő lehetséges, hogy nem lesz elég a feldolgozási folyamat teljes lefutásához. Azonban erős lökést ad ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk, s akár önállóan folytassuk a naplóírást és a feladatok kitalálását saját magunk részére.

Beszélgetés a témában: Margó Fesztivál, október 20. szombat, 16 óra.

Szakítási naplóNapló

5 lelki haszon, amit csak a hobbiállatok adhatnak meg a gyereknek (Részlet)

Ezért jó, ha a gyerek állatot kapott karácsonyra: speciális érzelmi kötelék fűz hozzájuk, melyért hosszú és rövid távon is megéri a velük való bajlódás, főleg, ha gyermekeink fejlődése és érzelmi biztonsága a tét. Panyi Anna pszichológus írása. (A teljes cikk a hvg.hu oldalon érhető el.)

Előbb vagy utóbb majdnem minden gyerek előhozakodik dédelgetett álmával a szüleinek: szeretne egy kiskutyát. Vagy kiscicát, kis gyíkot, kismadarat, esetleg egy nagy lovat. És hiába az idei A kis kedvencek titkos élete című film sikere, a szülők arcán rendszerint megfeszül minden izomszál a hír hallatán. Lelki szemeik előtt megjelennek a hajnali kutyasétáltatások, az akváriumpucolás, a foltos kanapék, az állateledelboltban otthagyott tetemes összegek. És mondanak egy hangos nemet a kérésre. Pedig, ha tudnák, mennyi haszna van egy állatnak a háznál – őrző-védő funkcióján túl –, pusztán pszichológiai szempontból, nem hezitálnának rábólintani a dologra.

1. Érzelmi bázis

Az egyik, ha nem a legfontosabb hozadéka a gyermekkori állattartásnak az érzelmi stabilitáshoz kötődik. Az állat a gyermek számára társsá, családtaggá válik, akinek beszélhet a problémáiról, elmesélheti, mi történt vele aznap, mik a félelmei, vagy éppen milyen örömök érték. Különösen sokat jelenthet az állat olyan gyermek számára, akinek nincs testvére, vagy aki az átlagnál zárkózottabb. Egy kutya vagy teknősbéka tökéletes hallgatóság, bármilyen témáról legyen szó: nem szól vissza, nem türelmetlenkedik, nem helyteleníti az elhangzottakat.

© Shutterstock

A gyermek szellemi és érzelmi fejlődését pedig jól szolgálják ezek az önmonológok, hiszen általuk gyakorolja az önmagáról gondolkodást, megtanulja felismerni és elemezni érzelmeit (mit érzek, és mi váltotta ki belőlem?), gyakorolja az érzelmek szavakba öntését, és nem utolsó sorban epizodikus emlékezete is fejlődik a történések felidézésével. Kevés ember tud olyan empátiával, elfogadással, türelemmel fordulni egy gyerek felé, mint szeretett kisállata. Ebben a biztonságos, elfogadó légkörben könnyebb átvészelni még a lelkileg megterhelő eseményeket is kicsinek és nagynak egyaránt. Az állat közelsége nyugtatóan hat ránk: feszültségünk csökken, és javul a kedvünk. Nem véletlen, hogy a zárkózott, nehezen kommunikáló gyermekek lényegesen könnyebben nyitnak állatok irányába, s e teremtményeken keresztül könnyebbé válik a kapcsolatteremtés az emberekkel is.

2. Önbizalomkoktél

A kisgyerek számára hatalmas megtiszteltetés, hogy nála akár testileg nagyobb állata odafigyel a szavára, a gazdájának tekinti. Ha elmegy, hiányolja és várja vissza. Ha megsimogatja vagy játszik vele, kis kedvence az öröm jeleit mutatja. Nagyot lendít az önbizalmán mindez, hiszen ő ezáltal „valakivé” válik. Például a kortársaival szemben visszahúzódó kisfiú egyik pillanatról a másikra új szerepben találhatja magát kutyája révén: az állat iránta mutatott tisztelete könnyen átragad a többi gyerekre is. Innentől kezdve már ő is érdekessé válik társai számára, elfogadóbbá válnak vele, bátorítják a közösségbe való beilleszkedésre, egyúttal kitűnő beszédtémát is szolgáltat számukra a négylábú.

3. Kommunikációs tréning

Mivel az állatok a szavakból kevésbé, míg a mögöttes tartalomból annál inkább értenek, a nyelv használata a velük való kapcsolatteremtés során másodrendűvé válik. A kézmozdulatok, a hanglejtés, a testtartás viszont annál nagyobb jelentőséghez jut. Megtanulja a gyerek, hogy beszédhibája a kutyát cseppet sem izgatja, ám nem mindegy, hogyan viselkedik vele: milyen hangosan beszél vagy mennyire megy közel hozzá, rákoppint-e az orrára vagy finoman simogatja a bundáját, mert erre más-más reakciót fog kapni az állattól.

© Shutterstock

Türelemmel kell fordulnia felé, és figyelemmel kell lennie arra, hogy az állat éppen mire vágyik: egyedüllétre, társaságra, simogatásra, játékra, esetleg vacsorára? Megtanul olvasni a jelekből és hallgatni az intuíciójára, ezáltal árnyaltabb lesz a nemverbális kommunikációja, fejlődik érzelmi intelligenciája, ami sok szempontból hozza majd versenyelőnybe a felnőtt életben. Hiszen később hasonló érzékenységgel kell ráéreznie emberi kapcsolatainkban a másik szükségleteire, vágyaira ahhoz, hogy megfelelően tudjon reagálni rájuk….

A teljes cikk a hvg.hu oldalon olvasható el:

5 lelki haszon, amit csak a hobbiállatok adhatnak meg a gyereknek