Ismét lehetőség nyílik rá, hogy előadás keretében beszélgessünk a szakítás okozta kríziállapotról, a feldolgozás folyamatáról, a továbblépést segítő eszközökről, köztük a Szakítási naplóról. Beszélgetőtársam ez alkalommal Füzes Nóra lesz, az előadás a KK Moves központ szervezésében március 21-én este 7 órakor lesz meghallgatható. Az alkalom végén egy dedikált Szakítási naplót kisorsolunk a hallgatóság között.
Az esemény az alábbi linken érhető el, a jelentkezés feltételeinek részleteivel.
A friss szakításon átesettek számára komoly erőpróbát jelenthetnek az ünnepek.
Az ünnepek közeledtével érzelmesebbé válunk. Megnő az igényünk a szeretetre, az elfogadásra, a valahova tartozásra. A szerelmi bánatot átélők a magányosság, szomorúság, reménytelenség, kétségbeesés érzéseivel küzdenek ebben az időszakban. És ami máskor nagy érték: az idővel, ami a nyakukba szakad a karácsonyi szabadság alatt.
Hogy a karácsony és az újév ne a fájdalomról és a szomorkodásról szóljon, íme, néhány tipp a szerelmi bánattal küzdők számára:
1. Örömöt nemcsak a párkapcsolatunkban élhetünk át, ne feledkezzünk hát meg a baráti, családi kötelékeinkről sem. Karácsony alkalmával különösen számíthatunk a társaságukra, közelségükre. Ne becsüljük alá a körülöttünk lévő szociális háló erejét. Támaszkodjunk a hozzánk közelállókra, ha jó beszélgetésre, nagy ölelésre, népes társaságra, vagy csendes filmezésre vágyunk. Szeretteink jelenléte önmagában gyógyító erővel bír.
2. Karácsonykor sok-sok kedvességet adunk és kapunk, miért ne lehetne ez az alkalom a szeretetteli befelé fordulás ideje is egyben? Az összetört szív fájdalmát enyhítsük azzal, hogy odafigyelünk szükségleteinkre, teljesíthető vágyainkra. Ha a nagy nyüzsgés túl sok már, egy kis magányra vágyunk, adjuk meg magunknak.
3. Fontos, hogy elhatározásokat tegyünk önmagunk számára még az előtt, hogy az ünnepi hangulat érzelmileg bevonna minket. Mihez szeretnénk tartani magunkat? Mit fogunk és mit nem fogunk csinálni? Mi lesz a védelmünkre az érzelmileg legnehezebb pillanatokban? Írjuk le elhatározásainkat, és tegyük jól látható helyre. Válasszunk vagy írjunk egy mottót is, ami jól kifejezi törekvéseink irányát.
4. Pozitív és negatív érzelmeinknek egyaránt helye van az életünkben, ne tagadjuk el őket, és ne féljünk tőlük. Az érzelmi töltetet csatornázzuk alkotó tevékenységbe vagy sportba, és használjuk ki a természet gyógyító erejét. Alkossunk a konyhában vagy fessünk, rajzoljunk, dekoráljunk, sétáljunk nagyokat odakint, merüljünk el a természeti táj szépségében. Válasszunk hozzánk illő, esetleg régóta vágyott tevékenységi formákat.
5. A játék olyan alapvető örömforrás, ami egész életünket végigkíséri. Játsszunk minél többet gyerekekkel, felnőttekkel az ünnepek alatt. Társasjátékozás, bohóckodás, legózás, fogócskázás – bármit is játszunk, engedjük, hogy flow állapotba hozzon minket, és élvezzük ki az önfeledt örömöt.
6. Belső nyugalmunk érdekében hanyagoljuk a közösségi médiát ebben az időszakban. Kíméljük meg magunkat a nyakunkba zúduló kirakat boldogságtól, ami ezeken a csatornákon várna ránk. Ne kövessük, ne keressük volt párunkat, és ne nyomozzunk a szakítás hátterében álló lehetséges magyarázatok után.
7. Amire egész évben nincs időnk, arra most napokat is rászánhatunk az életünkből. Szabad perceinket töltsük például jó könyvek olvasásával és inspiráló videók nézésével. Tegyünk rendet otthonunkban, szortírozzuk ki, ajándékozzuk el a felesleges holmikat. A belső romeltakarítást szimbolikus formában segíti a környezetünk rendbe rakása, a régóta halogatott, hasznos-örömteli elfoglaltságok pedig a haladás érzésével is jutalmaznak minket.
+1. Az év végére tekintsünk szimbolikus mérföldkőként. Egy fejezet lezárul az életünkben, egy új pedig éppen elkezdődik. Szánjunk időt rá, hogy elbúcsúztassuk, ami elmúlt, és számba vegyük, ami előttünk áll. Ez az aktus kiváló gyakorlat arra, hogy a múlton való merengésből kicsit elmozduljunk a jövőnk tervezgetése felé. Ehhez a belső munkához kínál gyakorlati segítséget a YearCompass 20 oldalnyi kérdéssel és útmutatással. A füzet ingyenesen letölthető innen: https://yearcompass.com/hu
Képek forrása: internet
Egy napló, ami egyben könyv is. Az írás és a tudatosítás erejét használja, s közben információkkal is ellát az éppen megélt időszakhoz kapcsolódóan. Teljes mértékben interaktív: az olvasó felhasználó is egyben, az ő munkája által válik teljessé, és egyedivé a kötet. Ez a Szakítási napló. Segít átvészelni a legnehezebb időszakot.
Első ránézésre könyv, második pillantásra már naplónak tűnik (a címe legalábbis erről árulkodik). Új, kevert műfajban íródott ez az interaktív, önsegítő naplókönyv. A célja a naplótechnika áldásos hatásainak eljuttatása azokhoz, akik érzékenyek saját érzelmi világukra, jól rálátnak belső történéseikre, illetve olyanokhoz is, akik nehezen bánnak érzelmeikkel, de a szenvedésből bőven kijut nekik is. A könyv nem lineáris felépítésű, lapozni kell benne a napló és a könyv részek között, annak megfelelően, hogy aznap éppen milyen szakaszát éljük meg a veszteségfeldolgozás folyamatának. Ennek megbecsléséhez arra van szükségünk, hogy nyomon kövessük domináns érzéseinket és gondolatainkat. Mindehhez pedig segítséget nyújt a könyv végén lévő Érzelemtérkép, rengeteg pozitív és negatív érzelem felsorolásával.
A szakítás olyan veszteségélmény, ami gyászmunkát vált ki belőlünk. Ha belegondolunk, ez teljesen természetes folyamat, hiszen valóban elveszítettünk számos dolgot, ami az életünk szerves része volt. A társunk, szerelmünk mellett például le kell mondanunk a közös jövő képéről, el kell engednünk a valakihez tartozás érzését, lehetséges, hogy egyben a legjobb barátunkat is elveszítjük, illetve a hozzá kötődő emberekkel (család, barátok) is rendszerint megszakad a kapcsolat. Néhány példa, amelyek mellett rengeteg mást is elveszíthettünk a kapcsolatunk felbomlásával. Mindez különböző érzéseket válthat ki belőlünk. Érezhetjük úgy, mintha csak egy rossz álomban lennénk, s el sem hisszük, hogy mindez tényleg megtörténik velünk. Átjárhat a düh, harag érzése, akár magunkkal, akár volt párunkkal szemben. Elfoghat a kétségbeesés, hogy visszafordítható-e mindez, s ha nem, mi lesz akkor velünk? Letaglózhat a rossz kedv, a bezárkózottság, visszahúzhatjuk csápjainkat a társas életünk tereiből. Végül elindulhatunk az elfogadás irányába, szembenézve a veszteségekkel, utat nyitva az új lehetőségeknek és az építkezés, fejlődés, megerősödés szakaszának.
A Szakítási naplóban nyomon követhetjük, min megyünk keresztül. Az érzések, gondolatok rögzítése fontos ahhoz, hogy tudatosítsuk a jelenünket, és hogy lekövethessük a változásokat. Ezek az érzések ugyanis ahogy jöttek, úgy el is illannak, észrevétlenül. Nem ám akkor, ha írásos bizonyítékokat hagyunk hátra létezésükről! Így válik szembetűnővé, hogy akár egy hónappal a szakítás után már lehetnek más minőségű rossz érzéseink, felfedezhetünk enyhülést, megjelenhetnek átmeneti pozitív érzéseink is. Fontos látni a haladást, mert egyébként egy helyben toporgásnak tűnhetnek hónapok, évek.
A napló rendszeres töltögetése (nem muszáj minden nap) önmagában is megkönnyebbüléssel jár. Kiadhatjuk magunkból a gondolatainkat, érzéseinket anélkül, hogy ezzel bárkit terhelnénk, vagy ítélkező pillantásokat kapnánk. Leírhatjuk akár pontosan ugyanazokat a dolgokat napokon, heteken keresztül, senki nem fog szólni érte. Szimbolikusan kitesszük a fejünkből a papírra az érzéseinket, megfogalmazzuk elhatározásainkat, új célokat, terveket szövögetünk, s ez mind a történtek feldolgozásának irányába hat. Azt is nagyon jó látni, hogy egy bizonyos kérdésről – például a véget ért kapcsolatunk jó és rossz oldalairól – miként gondolkodtunk korábban, a szakítás friss élményével, s hogyan változtak a gondolataink azóta. Az írást pedig vezetett kérdések szervezik, kapaszkodót nyújtva a gondolataink szavakba öntéséhez. A naplóbejegyzések végén ráadásként minden alkalommal kapunk egy aznapra szóló feladatot. Például kell tennünk egy elhatározást, össze kell gyűjtenünk a gyermekkorunkban örömet okozó dolgokat, levelet kell írnunk jövőbeni énünknek, vagy kik kell próbálnunk egy alkotó tevékenységet (amihez ötleteket is kapunk).
A naplóírás után minden alkalommal hátra kell lapoznunk ahhoz a fejezethez, ami az éppen aktuális veszteségfeldolgozási szakaszról szól, s el kell olvasnunk belőle egy részt. A folyó szöveget kis tudományos kitekintések, tippek, és személyes történetek tarkítják. Ezeket újra is olvashatjuk, hiszen az ismétlődés elmélyíti a tudásunkat, s időről-időre új gondolataink támadhatnak ugyanarról a szövegrészről. A fejezetek végén az adott szakaszhoz kötődően film és könyvajánlók is vannak.
A könyv naplórésze 2-3 hónap lekövetésére ad teret, rendszeres töltögetés mellett. Ez az idő lehetséges, hogy nem lesz elég a feldolgozási folyamat teljes lefutásához. Azonban erős lökést ad ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk, s akár önállóan folytassuk a naplóírást és a feladatok kitalálását saját magunk részére.
Beszélgetés a témában: Margó Fesztivál, október 20. szombat, 16 óra.
