Egy napló, ami egyben könyv is. Az írás és a tudatosítás erejét használja, s közben információkkal is ellát az éppen megélt időszakhoz kapcsolódóan. Teljes mértékben interaktív: az olvasó felhasználó is egyben, az ő munkája által válik teljessé, és egyedivé a kötet. Ez a Szakítási napló. Segít átvészelni a legnehezebb időszakot.
Első ránézésre könyv, második pillantásra már naplónak tűnik (a címe legalábbis erről árulkodik). Új, kevert műfajban íródott ez az interaktív, önsegítő naplókönyv. A célja a naplótechnika áldásos hatásainak eljuttatása azokhoz, akik érzékenyek saját érzelmi világukra, jól rálátnak belső történéseikre, illetve olyanokhoz is, akik nehezen bánnak érzelmeikkel, de a szenvedésből bőven kijut nekik is. A könyv nem lineáris felépítésű, lapozni kell benne a napló és a könyv részek között, annak megfelelően, hogy aznap éppen milyen szakaszát éljük meg a veszteségfeldolgozás folyamatának. Ennek megbecsléséhez arra van szükségünk, hogy nyomon kövessük domináns érzéseinket és gondolatainkat. Mindehhez pedig segítséget nyújt a könyv végén lévő Érzelemtérkép, rengeteg pozitív és negatív érzelem felsorolásával.
A szakítás olyan veszteségélmény, ami gyászmunkát vált ki belőlünk. Ha belegondolunk, ez teljesen természetes folyamat, hiszen valóban elveszítettünk számos dolgot, ami az életünk szerves része volt. A társunk, szerelmünk mellett például le kell mondanunk a közös jövő képéről, el kell engednünk a valakihez tartozás érzését, lehetséges, hogy egyben a legjobb barátunkat is elveszítjük, illetve a hozzá kötődő emberekkel (család, barátok) is rendszerint megszakad a kapcsolat. Néhány példa, amelyek mellett rengeteg mást is elveszíthettünk a kapcsolatunk felbomlásával. Mindez különböző érzéseket válthat ki belőlünk. Érezhetjük úgy, mintha csak egy rossz álomban lennénk, s el sem hisszük, hogy mindez tényleg megtörténik velünk. Átjárhat a düh, harag érzése, akár magunkkal, akár volt párunkkal szemben. Elfoghat a kétségbeesés, hogy visszafordítható-e mindez, s ha nem, mi lesz akkor velünk? Letaglózhat a rossz kedv, a bezárkózottság, visszahúzhatjuk csápjainkat a társas életünk tereiből. Végül elindulhatunk az elfogadás irányába, szembenézve a veszteségekkel, utat nyitva az új lehetőségeknek és az építkezés, fejlődés, megerősödés szakaszának.
A Szakítási naplóban nyomon követhetjük, min megyünk keresztül. Az érzések, gondolatok rögzítése fontos ahhoz, hogy tudatosítsuk a jelenünket, és hogy lekövethessük a változásokat. Ezek az érzések ugyanis ahogy jöttek, úgy el is illannak, észrevétlenül. Nem ám akkor, ha írásos bizonyítékokat hagyunk hátra létezésükről! Így válik szembetűnővé, hogy akár egy hónappal a szakítás után már lehetnek más minőségű rossz érzéseink, felfedezhetünk enyhülést, megjelenhetnek átmeneti pozitív érzéseink is. Fontos látni a haladást, mert egyébként egy helyben toporgásnak tűnhetnek hónapok, évek.
A napló rendszeres töltögetése (nem muszáj minden nap) önmagában is megkönnyebbüléssel jár. Kiadhatjuk magunkból a gondolatainkat, érzéseinket anélkül, hogy ezzel bárkit terhelnénk, vagy ítélkező pillantásokat kapnánk. Leírhatjuk akár pontosan ugyanazokat a dolgokat napokon, heteken keresztül, senki nem fog szólni érte. Szimbolikusan kitesszük a fejünkből a papírra az érzéseinket, megfogalmazzuk elhatározásainkat, új célokat, terveket szövögetünk, s ez mind a történtek feldolgozásának irányába hat. Azt is nagyon jó látni, hogy egy bizonyos kérdésről – például a véget ért kapcsolatunk jó és rossz oldalairól – miként gondolkodtunk korábban, a szakítás friss élményével, s hogyan változtak a gondolataink azóta. Az írást pedig vezetett kérdések szervezik, kapaszkodót nyújtva a gondolataink szavakba öntéséhez. A naplóbejegyzések végén ráadásként minden alkalommal kapunk egy aznapra szóló feladatot. Például kell tennünk egy elhatározást, össze kell gyűjtenünk a gyermekkorunkban örömet okozó dolgokat, levelet kell írnunk jövőbeni énünknek, vagy kik kell próbálnunk egy alkotó tevékenységet (amihez ötleteket is kapunk).
A naplóírás után minden alkalommal hátra kell lapoznunk ahhoz a fejezethez, ami az éppen aktuális veszteségfeldolgozási szakaszról szól, s el kell olvasnunk belőle egy részt. A folyó szöveget kis tudományos kitekintések, tippek, és személyes történetek tarkítják. Ezeket újra is olvashatjuk, hiszen az ismétlődés elmélyíti a tudásunkat, s időről-időre új gondolataink támadhatnak ugyanarról a szövegrészről. A fejezetek végén az adott szakaszhoz kötődően film és könyvajánlók is vannak.
A könyv naplórésze 2-3 hónap lekövetésére ad teret, rendszeres töltögetés mellett. Ez az idő lehetséges, hogy nem lesz elég a feldolgozási folyamat teljes lefutásához. Azonban erős lökést ad ahhoz, hogy ezen az úton elinduljunk, s akár önállóan folytassuk a naplóírást és a feladatok kitalálását saját magunk részére.
Beszélgetés a témában: Margó Fesztivál, október 20. szombat, 16 óra.