A múlt héten volt néhány nagyon embert próbáló napom, a stressz majdnem legyűrt a lábamról. Ha mindez nem lett volna elég, esténként további kísértéseknek kellett ellenállnom: hirtelen nagyon vonzó lehetőségnek tűnt egy dupla csokiöntetes vanília fagylalt a sarki cukrászdában, esetleg egy pohár bor és egy nagy zacskó sajtos kréker a tv előtt, mindezek előtt pedig szívesen vettem volna 1-2 teljesen felesleges ruhadarabot a közeli bevásárlóközpontban. Én végül mégis a csendes pihenés mellett döntöttem, és elűztem a megkönnyebbülés ígéretével kecsegtető esőfelhőket a fejem fölül. A jelenség azonban általános érvényű: amikor rosszul érezzük magunkat, kárpótolásképpen a jutalom ígéretéhez fordulunk segítségért. Ebben az üzemmódban az agyunk kimondottan fogékony a csábításra.
A megkönnyebbülés és jutalom ígérete azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobban is fogjuk érezni magunkat. Inkább az szokott történni, hogy még rosszabbul érezzük magunkat amiatt, hogy gyengék voltunk ellenállni a csábításnak. Egy amerikai felmérésből az derült ki, hogy az emberek az általuk alkalmazott stresszcsökkentő stratégiákat valójában nem is tartják hatékonynak, mégis rendszeresen alkalmazzák őket. Például a stresszt evéssel csökkentő személyeknek csupán a 16%-a állította azt, hogy sikerrel járt. Valójában jutalom érzés helyett csak bűntudatot generálnak maguknak a legtöbben.
A stressz jutalomkereső üzemmódba kapcsolja át az agyunkat. Bármi után sóvárogni kezdünk, amihez az agyunk jutalomcímkét rendel hozzá. Ezt a címkét pedig a dopamin nevű ingerületátvivő anyag segítségével ragasztja hozzá az agyunk a külvilág csábító ingereihez. A dopamin élettani szerepe boldogsághajhászásra sarkallni minket, ám ez inkább a sóvárgással, semmint a boldogsággal függ össze. Na most stressz hatására a szervezetünkben nagy mennyiségű stresszhormon szabadul fel, ami a dopamintermelő neuronok ingerelhetőségét megnöveli. Könnyebben és fajsúlyosabban címkéz az agyunk jutalmazó ingereket maga körül. Ennek köszönhetően fogékonyabbak leszünk a jutalom ígéretét magukban hordozó dolgokra és azonnali kielégülést ígérő tevékenységekre. Legtöbbször olyanokra, amelyek szöges ellentétben állnak hosszú távú céljainkkal – de ez ilyenkor egyszerűen fel sem tűnik.
Futtassa át magában, Ön mihez szokott fordulni, ha stresszesnek érzi magát, ideges, vagy szomorú? Át szokta élni, ahogy beszűkül a figyelme a kiszemelt jutalmazó dologra, amitől kizárólagosan várja a megkönnyebbülés édes érzését? Ha beadja a derekát, sikerül eloszlatnia a kiváltó kellemetlen érzelmi állapotát? Milyen stratégia szokott valós megkönnyebbülést hozni?
Az igazi stresszoldó megoldások nem a jutalom ígéretére hagyatkoznak, hanem olyan agyi vegyületek kiválasztását serkentik, amelyektől valóban jobban érezzük magunkat, s amelyek segítenek csökkenteni a stresszhormonok termelését (pl. szerotonin, GABA, oxitocin). Ezek elsőre kevésbé izgalmas tevékenységeknek tűnnek, így hajlamosak vagyunk alábecsülni a pozitív hatásukat. Nem azért hagyjuk figyelmen kívül ezeket, mert nem működnek, hanem azért, mert stressz hatására az agyunk rosszul méri fel, mi az, ami igazán jót tenne nekünk. Egyszerűen lebeszéljük ezekről magunkat.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérése szerint a leghatékonyabb stresszoldók a testgyakorlatok, sportok, az imádkozás és a spirituális tevékenységek, az olvasás, a zenehallgatás, a családdal és barátokkal történő időtöltés, a masszázs, a séta, a meditáció vagy a jóga, illetve valamilyen alkotó hobbi. A legkevésbé hatékony stratégiák közé tartoznak a szerencsejátékok, a vásárlás, dohányzás, az ivás, evés, videójátékok, internetezés, és a 2 óránál hosszabb tévézés.
Gondolja végig nyugodt körülmények között, hogy milyen stratégia tudna hatékonyan segíteni Önnek legközelebb, amikor nagy stresszt vagy érzelmi nyomást él át. Hogyan tudná stressz esetén emlékeztetni magát erre az elhatározására? Milyen biztatást tudna kitalálni saját maga számára most, amikor még nem áll a stressz és a dopamin szorításában?
Legyen előrelátó, és ne engedje, hogy a stressz elvegye az eszét. Biztosítsa be magát hatásos stresszcsökkentő elfoglaltságokkal.
Olvasnivaló: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.
