Munkahelyi stressz workshop – 1,5 órás

Túl sok feladat, túl kevés idő alatt, megfizethetetlen áron, lehetetlen emberekkel. A stressz görbéje sokaknak magasra kúszik, ha a munkájukra vagy a munkahelyükre gondolnak. A válogatott indokok listáját napestig lehetne sorolni, mi minden teszi stresszessé munkával töltött óráinkat. Mit tehetünk ezzel a meglőtt, tehetetlen, gúzsba kötő érzéssel? Mihez kezdhetünk a munkahelyi stresszünkkel?

Munkahelyi stressz workshopunkon ezt a sokakat érintő problémakört járjuk körül, jó értelemben földhöz ragadt attitűddel.

Tud másfél órát szentelni arra, hogy közösen eloszlassuk a ködöt a mindennapi munkahelyi feszültségei körül? Hogy jobban átlássa a miérteket és hogyanokat? A befektetése megtérül, hiszen feltárul Ön előtt:

  • mik a vezető munkahelyi stresszt kiváltó okok
  • mi a legnagyobb veszélye a munkahelyi stressznek
  • mik lehetnek a figyelmeztető jelek, hogy baj van, és hol a határ
  • milyen lehetőségei vannak a helyzet kezelésére
  • milyen konkrét módszerekkel tudja enyhíteni a feszültségét
  • hogyan tudja akár még előnyére is fordítani a stresszreakcióját

Másfél óra az életéből, tartós hatás a mindennapjaira. Jöjjön el interaktív workshopunkra, ahol gyakorlatias tudást kap elméleti köntösbe burkolva a munkahelyi stresszről és megoldási lehetőségeiről.


WORKSHOP VEZETŐK: Panyi Anna és Perényi Andrea, pszichológusok (ÉnKözPont)

IDŐPONT: 2016.11.15 kedd 18:00-19:30

HELYSZÍN: Művelődési Szint (Müszi) előadó terem – Budapest, Blaha Lujza tér 1.

JELENTKEZÉS: az alábbi űrlap kitöltésével.

A férőhelyek korlátozottak, maximum 25 főt tudunk fogadni a workshopon.

Stressz alatt csábítóbbá válik minden, ami vonzó

A múlt héten volt néhány nagyon embert próbáló napom, a stressz majdnem legyűrt a lábamról. Ha mindez nem lett volna elég, esténként további kísértéseknek kellett ellenállnom: hirtelen nagyon vonzó lehetőségnek tűnt egy dupla csokiöntetes vanília fagylalt a sarki cukrászdában, esetleg egy pohár bor és egy nagy zacskó sajtos kréker a tv előtt, mindezek előtt pedig szívesen vettem volna 1-2 teljesen felesleges ruhadarabot a közeli bevásárlóközpontban. Én végül mégis a csendes pihenés mellett döntöttem, és elűztem a megkönnyebbülés ígéretével kecsegtető esőfelhőket a fejem fölül. A jelenség azonban általános érvényű: amikor rosszul érezzük magunkat, kárpótolásképpen a jutalom ígéretéhez fordulunk segítségért. Ebben az üzemmódban az agyunk kimondottan fogékony a csábításra.

A megkönnyebbülés és jutalom ígérete azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy jobban is fogjuk érezni magunkat. Inkább az szokott történni, hogy még rosszabbul érezzük magunkat amiatt, hogy gyengék voltunk ellenállni a csábításnak. Egy amerikai felmérésből az derült ki, hogy az emberek az általuk alkalmazott stresszcsökkentő stratégiákat valójában nem is tartják hatékonynak, mégis rendszeresen alkalmazzák őket. Például a stresszt evéssel csökkentő személyeknek csupán a 16%-a állította azt, hogy sikerrel járt. Valójában jutalom érzés helyett csak bűntudatot generálnak maguknak a legtöbben.

A stressz jutalomkereső üzemmódba kapcsolja át az agyunkat. Bármi után sóvárogni kezdünk, amihez az agyunk jutalomcímkét rendel hozzá. Ezt a címkét pedig a dopamin nevű ingerületátvivő anyag segítségével ragasztja hozzá az agyunk a külvilág csábító ingereihez. A dopamin élettani szerepe boldogsághajhászásra sarkallni minket, ám ez inkább a sóvárgással, semmint a boldogsággal függ össze.  Na most stressz hatására a szervezetünkben nagy mennyiségű stresszhormon szabadul fel, ami a dopamintermelő neuronok ingerelhetőségét megnöveli. Könnyebben és fajsúlyosabban címkéz az agyunk jutalmazó ingereket maga körül. Ennek köszönhetően fogékonyabbak leszünk a jutalom ígéretét magukban hordozó dolgokra és azonnali kielégülést ígérő tevékenységekre. Legtöbbször olyanokra, amelyek szöges ellentétben állnak hosszú távú céljainkkal – de ez ilyenkor egyszerűen fel sem tűnik.

kisertesFuttassa át magában, Ön mihez szokott fordulni, ha stresszesnek érzi magát, ideges, vagy szomorú? Át szokta élni, ahogy beszűkül a figyelme a kiszemelt jutalmazó dologra, amitől kizárólagosan várja a megkönnyebbülés édes érzését? Ha beadja a derekát, sikerül eloszlatnia a kiváltó kellemetlen érzelmi állapotát? Milyen stratégia szokott valós megkönnyebbülést hozni?

Az igazi stresszoldó megoldások nem a jutalom ígéretére hagyatkoznak, hanem olyan agyi vegyületek kiválasztását serkentik, amelyektől valóban jobban érezzük magunkat, s amelyek segítenek csökkenteni a stresszhormonok termelését (pl. szerotonin, GABA, oxitocin). Ezek elsőre kevésbé izgalmas tevékenységeknek tűnnek, így hajlamosak vagyunk alábecsülni a pozitív hatásukat. Nem azért hagyjuk figyelmen kívül ezeket, mert nem működnek, hanem azért, mert stressz hatására az agyunk rosszul méri fel, mi az, ami igazán jót tenne nekünk. Egyszerűen lebeszéljük ezekről magunkat.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság felmérése szerint a leghatékonyabb stresszoldók a testgyakorlatok, sportok, az imádkozás és a spirituális tevékenységek, az olvasás, a zenehallgatás, a családdal és barátokkal történő időtöltés, a masszázs, a séta, a meditáció vagy a jóga, illetve valamilyen alkotó hobbi. A legkevésbé hatékony stratégiák közé tartoznak a szerencsejátékok, a vásárlás, dohányzás, az ivás, evés, videójátékok, internetezés, és a 2 óránál hosszabb tévézés.

Gondolja végig nyugodt körülmények között, hogy milyen stratégia tudna hatékonyan segíteni Önnek legközelebb, amikor nagy stresszt vagy érzelmi nyomást él át. Hogyan tudná stressz esetén emlékeztetni magát erre az elhatározására? Milyen biztatást tudna kitalálni saját maga számára most, amikor még nem áll a stressz és a dopamin szorításában?

Legyen előrelátó, és ne engedje, hogy a stressz elvegye az eszét. Biztosítsa be magát hatásos stresszcsökkentő elfoglaltságokkal.

83yjoh3yzs


Olvasnivaló: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.

 

Önbizalom tréning

Egész napos önbizalom tréninget tartunk november 6-án, vasárnap, Perényi Andrea kolléganőmmel. Egy nap az önbizalma helyreállításáért, megerősítéséért, szórakoztató formában és társaságban. A keretet mi hozzuk, a tartalmat a résztvevők adjátok hozzá a programhoz, így garantáltan mindenki olyan élményeket és válaszokat visz haza magával a nap végén, amelyekre valóban szüksége volt.

A tréningen konkrét eszközöket tanulunk önmagunk motiválására, érzelmeink kordában tartására, megismerkedünk a boldogságkutatások legizgalmasabb eredményeivel, belenézünk a varázstükörbe, feltérképezzük életkerekünket és megalkotjuk erőforrás szelencénket. Mindeközben tapasztalatokat és véleményeket cserélünk egymással, értékes visszajelzéseket adunk és kapunk, s mindezt elfogadó, egymásra nyitott légkörben valósítjuk meg.

Lépjen ki önmaga árnyékából és nézze meg, mire képes, ha mer nagyot álmodni!

A tréningre előzetes jelentkezés szükséges, melyet ezen a linken tehet meg: https://goo.gl/forms/oCQNfFjhDKdOUUuD3

Vagy érdeklődjön e-mailen a szabad helyekről: emailÁrak és további információ: http://enkozpont.hu/treningek/aktualis-treningek/enbizalom-trening/

Hősök Tere workshop Zimbardo professzorral

Ma délután a Hősök Tere Kezdeményezés és a híres szociálpszichológus, Philip Zimbardo workshopján fogok csoportot vezetni. A Hősök Tere civil szerveződés a társadalmi közöny ellen.  Önkéntesei azért dolgoznak, hogy Magyarországon társadalmi norma legyen az együttérzés, és az, hogy teszünk egymásért. Ezért támogatom én is őket jelenlétemmel és munkámmal idén január óta.

Philip Zimbardo neve a stanfordi börtönkísérlet óta nagyjából mindenkinek ismerősen cseng. Ő volt az, aki rávilágított, jó emberek is tehetnek, tesznek rossz dolgokat. Meglepően könnyen, ráadásul. És ő volt az is, aki felismerte, hogy ez legtöbbünknél nem belülről fakad, hanem a környezet hat ránk zsibbasztóan. Majd kutatni kezdte, hogyan fordítható meg mindez, és válhatnak hétköznapi emberekből hétköznapi hősök.

A mai workshopon eddigi kutatói munkásságának mérföldköveiről fog mesélni nekünk. Mindezt saját bőrünkön is kipróbáljuk majd, kisebb gyakorlatokon keresztül. Izgalmas délutánnak nézünk elébe!

Legutóbb a Hösök Tere I. Alumni Találkozó megszervezése és lebonyolítása kapcsán találkoztam Zimbardo professzorral, akivel volt szerencsém egy hetes budapesti tartózkodása alatt többször is beszélgetni. Végig az volt a benyomásom róla, hogy energiakészlete kiapadhatatlan, és belső motorja a világ végéig is elvinné őt. Maradandó élmény ilyen emberrel találkozni, ráadásul egyből kettővel is, hiszen Orosz Györgyit, a Hősök Tere vezetőjét hasonló belső motor működteti. Ragadjátok meg a lehetőséget, és találkozzatok velük személyesen, amikor tehetitek!

img_20160601_205637

HVG Állásbörze

Intenzív két nap áll mögöttem, melyet a HVG Állásbörze karrier tanácsadójaként töltöttem a SYMA Rendezvényközpontban. Inspiráló volt csupa olyan emberrel beszélgetni, akik tudatosan tesznek azért, hogy pályamódosításuk, álláskeresésük minél gördülékenyebben menjen, s minél jobban ki tudják aknázni speciális érdeklődési területeik, elsajátított képességeik, személyiségbeli jellemzőik adta lehetőségeiket. Fontos, hogy ne kössünk kompromisszumot olyan helyzetekben, amelyekből többet is ki tudnánk hozni.

Köszönöm a meghívást, köszönöm az élményt!

img_6494

Munkahelyi stressz előadás

Szeptember közepén a Citi Bank ifjú titánjainak tartottam előadást a munkahelyi stresszről, angol nyelven. Fantasztikusan aktív és érdeklődő közönséggel találtam szemben magam, így az angol nyelv, a tömeg és a szereplés miatt a testemben fellépő stresszállapotot sikerült céljaim – hogy izgalmas előadást tartsak! – szolgálatába állítanom. Lebilincselő élmény volt két, párhuzamos csatornán figyelni ugyanazt a műsort, hiszen amiről a közönséggel beszélgettünk, ugyanazt élő egyenesben közvetítette a testem is. Kell ennél jobb illusztráció a tartalomhoz? A stressz nemcsak hátráltatni és rombolni tud, de jobb eredményekre, változásra, fejlődésre is késztet! Csak meg kell tanulnunk előnyünkre fordítani azt a hatalmas energiatöbbletet, amit testünkben létrehoz. Ehhez pedig újra kell kereteznünk gondolatban a bennünk zajló folyamatokat.

Kiváló összefoglalóval a téma szakértője, Kelly McGonigal mesél minderről az alábbi videóban, ami itt nézhető meg.

img_0438

Ingyenes karrier tanácsadás a HVG Állásbörzén

Ingyenes karrier tanácsadással várom a munkaerőpiac tapasztaltabb szereplőit az őszi HVG Állásbörzén, október 5-6.-án, a SYMA Rendezvényközpontban.

A “Több éve a munkaerőpiacon, élhetnék-e új lehetőségekkel?” téma elsősorban azokat célozza, akik megrekedtek jelenlegi munkahelyükön vagy szakmájukban, nem tudják, merre haladjanak tovább, mik a lehetőségeik, csak azt érzik, hogy a jelenlegi állapot nem tartható tovább, új irányba kell indulniuk. A 30 perces kétszemélyes beszélgetés segíthet körvonalazni a jelenlegi helyzetettel kapcsolatos főbb problémákat és a lehetséges kivezető utakat. Tapasztalatom szerint már egy ilyen rövid beszélgetés is új szempontokat, kérdéseket vethet fel, melyek támpontul szolgálnak a további, önállóan megtett lépésekhez.

Október 5-én délelőtt, illetve 6-án délután velem beszélgethettek, a fennmaradó időben pedig Novák Gréta kreatív coach áll a rendelkezésetekre egy-egy izgalmas beszélgetés erejéig.

A tanácsadásra már megnyitották a regisztrációt, a helyekre előzetesen lehet jelentkezni, ide kattintva.

lookingforajob

 

Felelős internethasználat kamaszkorban

A Meixner Általános Iskolában tartottam előadást a kamaszok felügyelet nélküli internetezésének veszélyeiről, és ezek kivédésére, megelőzésére javasolt megoldási ötletekről, felső tagozatosok szüleinek.

A Z generáció most kamaszodó tagjai a digitális világban teljes otthonossággal mozognak – hiszen beleszülettek -, szakértői a legújabb technológiáknak, eszközöknek, sokszor szüleiket felülmúlva. Ám személyiségük érettsége még elmarad a technikai tudás mögött, s ez számos veszélyhelyzetet hordoz magában. Készségszinten használják az eszközöket, szoftvereket, párhuzamosan öt ablakban csetelnek, képet posztolnak, kommentelnek, videóznak, honlapot szerkesztenek, s mindeközben beletörik a bicskájuk az internet kínálta korlátlan szabadságba. Ugyanis azt még nem értik teljesen, milyen következményekkel járhatnak tetteik, mihez van joguk, és mihez nincs, mivel vágják saját maguk alatt a fát, vagy mivel veszélyeztetik saját és családjuk biztonságát. Nem számolnak azzal, hogy amit feltöltenek az internetre, az ettől kezdve önálló életre kel, semmilyen befolyásuk nem lesz rá, hogy ki és mire fogja felhasználni, legyen szó információról, képről, vagy videóról. Sajnos nem egy olyan történettel találkozom, amikor kortársak vagy felnőttek visszaélnek a feltöltött tartalmakkal, és internetes zaklatás (cyberbullying) alapjául használják fel.

53219190541-computer-support-tech-beware-techsupportscam

Komoly veszélyt jelent a kamaszokra a virtuális világ, ami könnyen beszippant felnőtteket is, nemhogy kialakulatlan személyiségű, elfogadásra és valahova tartozásra vágyó kamaszokat. A virtuális világban akárkivé válhatunk, majd percek múlva teljesen mások is lehetünk: a kísérletezésnek semmi és senki nem szab határt. Nagyon csábító lehetőség ez egy szárnyait próbálgató kamasznak. De hamis térben keresi önmagát, megspórolva a való élet “szociális buktatóit”, s ez idővel csúnyán visszaüt.

Szülőként sok mindent tehetünk, a teljes pánik és a homokba dugott fej végpontjai között húzódó spektrumon bármilyen hozzáállást felvehetünk. De lássuk be, nem lehetünk mindig gyermekünk sarkában, nem ellenőrizhetjük minden lépését, nem hozhatunk meg helyette minden döntést. Helyesebb tehát, ha megtanítjuk halászni: beszélgessünk vele, milyen veszélyektől féltjük, mire figyeljen, miket gondoljon át, mielőtt bármilyen akcióba vagy interakcióba bonyolódik az interneten. A beszélgetés beszélgetés legyen, kérdésekkel, véleményekkel tarkítva, semmiképp se monológ. Legyünk kíváncsiak az ő oldalára is, mit miért tesz, milyen gondolatai, félelmei vagy örömei kötődnek a témához. Szabjunk neki kereteket az internethasználattal kapcsolatban, hasonlóan élete többi területéhez, hiszen semmire sincs akkora szüksége egy kamasznak, mint keretekre (ami ellen lázadhat, s ami egyben vonatkoztatási rendszert is ad számára). Ugyanakkor biztosítsuk róla, hogy bármilyen kérdéssel vagy problémával fordulhat hozzánk – és forduljon is, mert aki nem kér, az lehet, hogy nem is kap segítséget.

577048347533-4738-wallpapers-wallpaper

Ingyenes személyi tanácsadónk: a haragunk

Minden bölcs ember tudja, hogy a harag, a düh rossz tanácsadó, nem szabad az agyunkat hirtelen elöntő vér szavára hallgatnunk. Tessék megnyugodni, majd hideg fejjel reagálni a problémára. Szép gondolatok, tessék megfogadni! És most beszélgessünk a harag egy másik oldaláról, azokról az esetekről, amikor hasznunkra válik, ha felmegy bennünk kicsit a pumpa.

A dühös ember ugyanis képes valamire, amire egy szomorú ember például nem: megvédeni az érdekeit. A harag bizonyos esetekben ébresztően hat ránk: mi a fészkes fenét keresek még mindig ezen a munkahelyen, ahol semmibe vesznek? Mi a csudának loholok olyan férfi után, aki nem engem akar? Miért fáradozok a szüleimnek való megfelelésen, ha úgysem lehet megfelelni nekik? A dühös emberből előbukkanhatnak régen eltemetett gondolatok, érzések, melyeket, igen bölcs, ha nem zúdít egyből a világra, ám elkezd ezekkel foglalkozni magában. Emésztgeti, mik ezek az érzések, honnan eredhetnek, mit lehet kezdeni velük. A negatív érzelmi töltetű állapotban feltört feltehetően negatív érzéseit így szépen újrahasznosíthatja, átkeretezheti nyugodtabb gondolati körülmények között, ebből nyerve energiát a változtatáshoz. A dühös állapot kiválóan alkalmas arra, hogy határozott NEM-et fogalmazzunk meg magunkban az adott helyzetre, például:

  • nem maradok tovább ezen a pályán/munkahelyen
  • nem engedem többet kihasználni magam
  • nem ragadok bele ebbe a haldokló párkapcsolatba
  • nem engedem többet, hogy a szüleim irányítsanak

A gondolat, az érzés megfogant, raktározzuk el, s ezt kell később újraértékelni hideg fejjel.

  • mekkora horderejű a probléma, érdemes tényleg foglalkozni vele?
  • reális a reakcióm?
  • visszatérő problémáról van szó?
  • az én feladatom foglalkozni vele?
  • mi a környezetem véleménye erről?

Önelemző algoritmusaink lefutása után továbbléphetünk a megoldás irányába, és elkezdhetünk azon gondolkodni, mit tehetünk új keletű felismerésünkkel. Sokszor előfordul, hogy ez az érzelmi töltet ad lökést ahhoz, hogy tovább tudjunk lendülni egy holtponton aktuális problémánkkal kapcsolatban. Kell ez a düh ahhoz, hogy szétszakítsa a gúzsba kötött ember nehezékeit.

Végül lássunk egy konkrét példát, amelyet a düh inspirált, majd a józan ész vitt véghez:

“A munkahelyemen az új vezetőség értékeivel, vezetési elveivel képtelen voltam azonosulni. A mindennapi idegeskedés, felháborodás, amit tetteikkel, reakcióikkal kiváltottak belőlem egy ponton túl arra késztetett, hogy felmondjak, és a saját lábamra álljak. Azóta kiegyensúlyozott, sikeres vállalkozó vált belőlem, amihez sosem lett volna elég bátorságom, ha nem idegesítenek fel annyira a főnökeim annak idején.”

D5G7BYTCRK

Haladás előre, hátra

A sikeres előrehaladás, a jó teljesítmény Önnél is további sikereket szül? Nos, akkor a ritka kivételek közé tartozik. Ugyanis a kutatások szerint a haladásunkra való fókuszálás nagyon más irányba terelhet minket, mint szeretnénk, és a legjobb, hogy mindez fel sem tűnik.

Céljaink megvalósításának irányába tett lépéseink, a haladás jól eső érzése, a tudat, hogy erőfeszítéseink nem hiábavalóak, fantasztikus érzés. Büszkeség járja át testünket, lelkünket, valahányszor haladásunkkal szembesülünk. Gratulálunk önmagunknak: hű, de klasszul csináltad, öreg harcos! A részsikerünk felett érzett öröm annyira megrészegít, hogy sokszor észre sem vesszük, és pont ennek hatására veszünk céljainkkal ellentétes irányt. Furcsa, hiszen azt gondolnánk, hogy teljesítményünk hatására még nagyobb motivációt nyerünk a további munkához. Az esetek nagyobbik részében ez mégsem így történik. A fogyókúrázó egy kiadós edzés után könnyebben enged meg magának egy kis nyalánkságot, hiszen megdolgozott érte, nem? A szakdolgozatíró fiatal, aki délelőtt teljesíti az önmagára kirótt feladatmennyiséget, délután bűntudat nélkül szavaz meg magának néhány órácska lazítást, vagy egy kimenős estét. Hű, de gálánsak vagyunk önmagunkkal!

Ayelet Fishbach, amerikai pszichológusprofesszor és csapata izgalmas kísérlettel mutatta ki, hogy sokszor a céljaink felé tett egy lépés valójában két lépés hátrafelé. Nézzük a kísérletet: fogyókúrázókat arra emlékeztettek, hogy milyen sokat haladtak ideális testsúlyuk felé, majd gratulációjuk jeléül megkínálták őket almával vagy csokiszelettel. Az önmagukat ünneplő életmódváltók 85%-a a csokiszeletet választotta a dicséret után, míg azok a fogyókúrázók, akiket nem emlékeztettek sikerükre, csak 58%-ban tettek ugyanígy. Vizsgára készülő egyetemistákkal is elvégeztek egy hasonló kísérletet, melyben a tanulásban elért haladást jelezték vissza a fiataloknak, akik ennek hatására jóval nagyobb százalékban jutalmazták meg magukat egy kis sörpingpongozással a barátokkal aznap este.

Azt hiszem, ha jobban belegondolunk, mindez összecseng saját tapasztalatainkkal is. A munka után jöjjön a jól megérdemelt pihenés – sokan osztjuk ezt az életfilozófiát. Még ha ezzel saját magunk alatt vágjuk is a fát bizonyos esetekben.

Ahogy Kelly McGonigal, amerikai egészségpszichológus mondja, a haladásra való összpontosítás valójában megakadályozza a sikerünket. Megakadályozza, abban az esetben, ha mindennek örömére erkölcsi felhatalmazást adunk magunknak a rosszalkodásra, a kísértésnek való büntetlen “megadom magam”-nak. Ekkor a hosszú távú céljainkat ideiglenesen félretesszük, és előtérbe engedjük az elnyomott ösztönös vágyunkat az azonnali kielégülések irányába. Erőfeszítéseink kárpótlásaként elindulunk kicsit az ellenkező irányba. Ennél a pontnál vesszük ki a hűtőből este 10-kor a csoki torta szeletet, vagy hagyunk ki egy edzést az előző napi sikereink jutalmaként.

De mégsem tesz mindenki így. A haladás tudata ugyanis előre is hajthat, sőt további motivációt is nyerhetünk belőle. A két merőben különböző hatás – csodák csodájára – csupán nézőpont kérdése! Ha tetteinket céljaink melletti elköteleződésünk jeleként értelmezzük, az hatalmas plusz energiával lát el minket a folytatáshoz. Ez ugyanis annak bizonyítéka, hogy mennyire fontos nekem az, amit elhatároztam (“megtettem, mert meg akartam tenni”). Annyira fontos, hogy még többet kell tennem érte.

Leegyszerűsítve, tehát, nem mindegy, hogy azt kérdezzük magunktól:

Mennyit haladtam ma a céljaim felé?

vagy pedig azt, hogy:

Miért dolgoztam ma is a céljaim eléréséért?

Előbbi esetben nagyobb valószínűséggel csábulunk el a céljainkkal ellentétes viselkedésre (“megtettem, szuper, most olyat csinálok, amihez kedvem is van”), míg az elköteleződés irányából közelítő kérdés nem növeli meg az ellentétes viselkedés vonzerejét. Sőt, a “megérdemelt” dologból “veszélyes” dolog lesz. Ez szín tiszta pszichológia.

Azonban az önjutalmazás és a lazítás nem ördögtől való dolog, sőt, hasznos és fontos része életünknek.  Ám nem jelent szükségképpen céljainkkal ellentétes viselkedést! A gond ott van, ha a legfőbb jutalom a céljaink alóli igazolt hiányzás. Legyen szemünk arra, ha a hosszú távú terveink megvalósításáért tett erőfeszítéseink szívesség számba mennek nálunk, melyekért ellenértéket kell felrónunk magunknak. Itt még van dolgunk az elköteleződésünk átértékelésével.


Olvasnivaló: Kelly McGonigal: Akaraterő-ösztön. Ursus Libris, 2015.

celok